Veszettség, madárinfluenza, sertéspestis... - Szakmai tudósítás a vadegészségügyi konferenciáról

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, az Állatorvostudományi Egyetem, az Országos Magyar Vadászkamara és az Országos Magyar Vadászati Védegylet idén negyedik alkalommal, április 5-én rendezte meg közös konferenciáját „A hazai vadegészségügy és vadgazdálkodás aktuális kérdései 2017” címmel. Az eseményen az Erdő-Mező is részt vett.

Az idén 230 éves egyetem aulájában Prof. Dr. Sótonyi Péter rektor, Dr. Oravecz Márton országos főállatorvos-helyettes, NÉBIH elnök, és Pechtol János OMVK főtitkár, OMVV ügyvezető elnök köszöntötték a résztvevőket. A napot hagyományosan egy értékes életút bemutatásával kezdte Dr. Sótonyi Péter „Mess Béla Professzor, a tudós vadász” című előadásával. Mess Béla 1927-ben született Bonyhádon. A helyi középiskola elvégzése után a pécsi egyetemen folytatta tanulmányait, majd a Pécsi Anatómiai Intézetben kezdte meg munkáját. Részt vett a neuroendokrinológia szakterületének létrehozásában, foglalkozott a pajzsmiriggyel és a tobozmirigy szerepével. Családjában 6 generáció került a vadászat bűvkörébe, dédapjától kezdődően egészen unokájáig. Több könyv megírása is fűződik a nevéhez, és még most, 90 éves korában is, amikor teheti, barátaival, fiával vadászik. A sort Dr. Oravecz Márton folytatta „Az élelmiszerlánc aktuális kihívásai” című előadásával. 125 éve még elegendő volt egy embert letelepíteni egy adott területre, és az megoldott minden feladatot, mára viszont egy dinamikusan működő rendszert alakítottak ki. Feladatuk többek között a feketegazdaság, a csalók, hamisítók elleni fellépés, az egységes informatikai szakrendszerek és laboratóriumok működtetése. A vadgazdálkodás témájához kapcsolódóan megosztotta ellenőrzési tapasztalataikat a lőtt vad tárolása kapcsán. Visszatérő problémaként a fektetve tárolást, a krotália hiányát, a vadkísérőjegy nem eredeti voltát, és az állati eredetű melléktermékek zárt tárolóban történő elhelyezésének hiányát emelte ki. Felvidéki farkasok Dr. Suba Imre, a Szlovák Vadászkamara és Vadászszövetség igazgatójának „A nagyragadozók helyzete Szlovákiában és az EU szabályzatok hatása a gazdálkodásukra” című előadásából kiderült, hogy 1920-ban körülbelül 10 medve és 10 farkas élhetett a mai Szlovákia északkeleti részén. Vizsgálataik alapján azonban jelenleg 7-800 farkas és 1200-1300 medve található az ország területén. A vizsgálatok során ürülékmintákat gyűjtöttek és azokat genetikai elemzés alá vetették, így pontosabb számokat kaptak a megfigyelésekre alapozott becslésekhez képest. A farkasra megállapított kvótát az utolsó 4 év során nem sikerült kihasználniuk, a 2016/17-es évben a 70-es limit mellett csupán 49 elejtés történt. Mindez nem azt jelenti, hogy kevés farkas lenne, ez csupán a faj nehéz vadászhatóságát mutatja. A farkasok által az állatállományban okozott kártételről nincsenek megfelelő adataik, mivel a kártérítés igénylése nehézkes, ezért az esetek nagy részét nem jelentik be. A populáció túlnövését viszont jól mutatja az, hogy a Pol’ana különleges, védett vadászati területen, amelyet a gímszarvas genetikai állománymegőrzéséért hoztak létre, egyre több jó kondícióban lévő bika maradványát találják meg. farkas

Az országban évente átlagosan 2 medvetámadás történik, eddig szerencsére nem volt halálos kimenetelű ezek között. Évente 100-110 egyed elejtése lenne a kívánatos, ezt a szabályozási szintet a természetvédelmi érdekszervezetek egyet nem értése miatt azonban nem tudják megvalósítani, a kilövések száma jóval ez alatt marad. A túzok Magyarországon Prof. Dr. Faragó Sándor, a Soproni Egyetem rektora a magyarországi túzokállományról beszélt a rendezvényen. Az 1920-as évek 8000 darabos állományát a kemény telek illetve a vegetáció és a vízrajz változása mára erőteljesen lecsökkentette. A december havi, korai, erős hideghullám és havazás beindítja a madarak látens vonulási ösztönét, amely nagy elhullásokat okoz az állományban. A mezőgazdasági élőhelyek kedvező mivolta pedig könnyen ökológiai csapdába ejtheti őket, mivel a művelésből fakadó hirtelen változáshoz nem tudnak alkalmazkodni. További problémát jelentenek még a magasfeszültségű kábelek, amelyeket repülés közben nem tudnak kikerülni a madarak. 1969 óta áll védelem alatt a faj, 2000 óta áll rendelkezésre akcióterv a védelme érdekében, amelynek kulcskérdése az élőhely fejlesztése, javítása, a faj élőhelyhasználatához alkalmazkodó gazdálkodás. 1990 óta a hosszútávú Moson Project segítségével sikerült megnégyszerezni a Hegyeshalom térségében lévő állományt, ami a terület eltartóképességének elérését követően az osztrák és a szlovák részek felé terjeszkedett. Az úgynevezett set aside, pihentetett területek, vadföldek létrehozása, és a róka állomány szabályozása következtében mára 400 egyed található a Nyugat-Pannon területen. Az országban pedig 1600 példányból álló populáció, amely Közép-Európában a legnagyobb, stabilnak mondható, így biztosított ezen veszélyeztetett faj fennmaradása Magyarországon. Középpontban a kullancs „A kullancsok által terjesztett fertőzések” című előadásában Prof. Dr. Lakos András, a Kullancsbetegség Ambulanciájának orvosa oszlatott el néhány tévhitet. A kullancs-encephalitis és a Lyme-kór nem okoz influenza-szerű tüneteket. A klímaváltozás következtében pedig érdekes módon a melegebb évek, a kullancs által okozott megbetegedésekre negatív hatással vannak a statisztika alapján. Közkeletű még azon elképzelés is, hogy a Lyme betegség bármilyen tünetet okozhat, azonban ez sem igaz, sokszor a helytelenül elrendelt kezelés és a probléma valódi okának felderítése okoz gondot. Fontos a folt megjelenésének fokozatossága, de a megjelenése nem mindig kokárda alakú, a csípés helyétől függően lehet eltérő is. A vérben található antitestek szerológiai vizsgálata pedig csak akkor alkalmas a fertőzés azonosítására, ha a különböző időpontokban vett mintákat össze tudják hasonlítani. (A világon ezt egyedül Magyarországon, a fent említett ambulancián végzik így). Ellenkező esetben az egyénenként eltérő határértékek miatt bizonytalan a vizsgálat bizonyossága. kullancs_fej

Aktuális téma a veszettség Dr. Nemes Imre NÉBIH elnökhelyettes, az Állategészségügyi és Állatvédelmi Igazgatóság vezetője a veszettségről tartott előadást. A heveny agy- és gerincvelő gyulladást okozó betegség általában halálos kimenetelű. Valamennyi melegvérű faj fogékony rá, és már Krisztus előtt írtak róla. Három járványtani formáját különítik el: az urbánus (városi) a kutyák és macskák körében fordul elő, az erdeit (szilvatikus) főleg a vörös rókák terjesztik. Ezeken kívül egy külön formája található meg a denevérekben. Harapás, marás útján a nyállal terjed. Lappangási ideje a néhány naptól a több évig is elhúzódhat. Két lefolyása ismeretes. Az egyik a dühöngő forma, amely általában a kertben, szabadon lévő kutyákra, macskákra jellemző. A másik pedig a csendes veszettség, amely a házban tartott kutyáknál fordul elő. Vadon élő állatok esetében a rókánál a szokatlan nappali aktivitás és az embertől való ösztönös félelem hiánya a szembetűnő, őz és szarvas megbetegedésekor pedig iránymutató lehet az inkoordinált mozgás. Bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség, amelyet jelezni kell a vadászati hatóságnak, illetve elgázolt vagy ismeretlen okból elhullott róka esetében az állategészségügyi hatóságot kell értesíteni. A vadászatra jogosultaknak évente 100 négyzetkilométerenként 4 rókát kell vizsgálatra küldeniük a folyamatos kontroll végett. Az urbánus veszettséget az 1930-as években bevezetett, ebek számára kötelező védőoltással sikerült megszüntetni. A szilvatikus forma 1954-ben kerül be Északkelet-Magyarországra és 1970-re elterjed az egész országban. Az Ausztriában történő immunizálás után 1992-ben kezdték meg hazánkban is az orális oltóanyag kijuttatását. Mára főleg a déli, keleti, északkeleti határmenti megyékben folyik immunizálás légi úton, illetve ahol repülési tilalom van (pl: Paks környéke) ott kézzel. Afrikai sertéspestis és a feladatok Az ebédszünetet követően Dr. Földi Zsolt, a NÉBIH Állategészségügyi és Állatvédelmi Igazgatóságának szakmai főtanácsadója tartotta „Az országos ASP surveillance program változásai a vadászok szempontjából” című előadását. Az afrikai sertéspestis 1957-ben került be először Európába, Portugáliába, majd Spanyolországba. Onnan az 1960-as évek során bekerül Olaszországba, Franciaországba, Belgiumba és Hollandiába, azonban mindenütt sikerült megfékezni, kivéve Szardínia szigetét. 2007-ben a betegség feltűnt Grúziában, és onnan tovább is terjedt. 2014-ben Litvániába, Lengyelországba és Lettországba, majd 2016-ban Moldovába. Az afrikai sertéspestis 2012-ben jelent meg a velünk szomszédos Ukrajnában, és 2016 végén jelentették a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatalnak a legújabb észlelést, amely a határtól 20 km-re található Nagyszőlős mellől érkezett. Az ASP és a KSP (klasszikus sertéspestis) surveillance program összefügg, mindkettő gyanúja fennáll esetenként, kórbonctani vizsgálattal nem elkülöníthetők. A megerősített passzív surveillance program a gyanús egyedek vizsgálatán túl az elhullott vaddisznók és házisertések laboratóriumi vizsgálatát is magába foglalja. ASP esetén a tetemek laboratóriumi vizsgálata a döntő. Eddig a mintavétel a vadászatra jogosult feladata volt, most csak a megtalált elhullás bejelentése kötelező 24 órán belül, írásban a földrajzi koordináták és a helyszín részletes leírásával. A mintavételt immár a hatósági állatorvos, vagy szolgáltató állatorvos, esetleg az erre a feladatra kijelölt megfelelő gyakorlattal rendelkező vadhúsvizsgáló végzi. A vadász feladatai: • szóbeli bejelentés az észleléstől eltelt 12 órán belül a vadászatra jogosultnak • diagnosztikai célból kilövés a megszokottól eltérően, bizonytalanul mozgó, bágyadtnak tűnő, kifejezetten senyves egyed esetén • kórbonctani elváltozás (általában megnagyobbodott lép, bevérzéses vese) esetén a járási főállatorvost kell értesíteni. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az Ukrajnával határos területeken a vadászatra jogosultak az útmutató alapján történő mintavételt követően a tetemeket el kell, hogy ássák, és fertőtleníteniük kell, amelyért 15 500 Ft állami kártalanításra számíthatnak egyedenként. Továbbá havonta maximum 10 kg/négyzetkilométer mennyiségben rakhatnak csak ki vadászati célra használt takarmányt. Egyre több a vaddisznó Prof. Dr. Csányi Sándor, a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Vadvilág Megőrzési Intézetének igazgatója „A vaddisznók terjeszkedése és állományának eloszlása az elmúlt évtizedekben” címmel tartott előadást. Az 1930-as évek 1-2 ezres terítékadatai még egy más vadgazdálkodási szemlélet következményei voltak. A vaddisznót dúvadnak, kártevőnek tekintették, illetve a sertésállományt veszélyeztető tényezőnek. 1945 után néhány száz darabos terítékekről vannak adatok, majd az igazi „fellendülés” az 1960-as évektől kezdődött. Az exponenciális növekedés egész Európában bekövetkezett, nem egyedülálló jelenség. Mára a becsült állomány a tízszerese, a teríték pedig a 23-szorosa a hatvanas évekhez képest. Az elmúlt évtizedek extenzív vadgazdálkodásának következtében mindenhol folyamatosan növekszik az állomány, kivéve 1-2 megyét, ahol stabilizálódni látszik. Az állomány növekedését a megnövelt kilövési kvótákkal sem sikerült megállítani. A megfelelő hasznosítás a tavaszi becsült állomány 100-150%-a lenne, ami csak a szintentartáshoz elegendő. Ennek pedig 70%-a süldő illetve malac kellene, hogy legyen. napkor_vaddiszno

A tervek folyamatos alul-teljesítésének okai az alábbiak: • szaporulat kímélete (malac és süldő) • kocák kímélete • kanlelövés teljesítése • állománynövelő gazdálkodás (főként a terjeszkedési zónákban) A fácánokat is érintette a madárinfluenza „A madárinfluenza vadgazdálkodási és természetvédelmi vonatkozásai” címmel Dr. Erdélyi Károly, a NÉBIH Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság laboratóriumvezetője tartotta a következő előadást. A madárinfluenzát 1927-ben különítették el a baromfipestistől. Alacsony és magas patogenitású törzseket különítenek el. A természetes ciklusa a vízi madarakban található meg, amely a természetben alacsony patogenitású. Igen változékony vírus, amely Kelet-Ázsiában a magas sűrűségű állatállomány és a vadon élő madarakkal történő keveredés révén különböző törzsek formájában alakul ki. Innen indulnak a fertőzések, a baromfiipar, a kereskedelem és a vonuló vízimadár fajok révén. A baromfiállományokban heveny megbetegedést okoz és tömeges elhulláshoz vezet. A H5N1 esetén a bütykös hattyú volt főleg érintett, a mostani H5N8 járvány esetében már a lúd alakúak, ragadozó madarak, dögevők, és fácánok is érintettek voltak. A járvány az előzőhöz hasonlóan március végére lecsengett. Egyelőre még fontos kérdések várnak válaszra a témában: • Melyek a kulcsfontosságú fenntartó és terjesztő vadmadár fajok? • Milyen a fertőzés dinamikája a vad populációkban? Mezei nyúltól a fácánig Dr. Gál János, az Állatorvostudományi Egyetem Egzotikusállat és Vadegészségügyi Tanszékének vezetője a „Hazai vadfajokban előforduló nem fertőző megbetegedések” címmel tartott előadást. Mezei nyúl befogása, ládázása kapcsán felmerülő problémák lehetnek a törések, zúzódások, a vizelet elszíneződése (a narancssárga színt a túlzott sárgarépa etetés okozza), a rossz minőségű takarmány okozta elhullások, szénhidrátban gazdag táplálék hirtelen fogyasztása esetén a felpuffadás, valamint a senyvesség. facan

Fácán zárttéri tartásakor fontos odafigyelni a megfelelő fényerősségre, mert a túl erős fény csipkedésre készteti a madarakat, ami kannibalizmushoz is vezethet, továbbá a kakasok sarkantyújának lesütése és a csőrpajzsok, csőrkarikák alkalmazásával megelőzhetőek a sérülések. Utóbbi esetében figyelni kell, hogy ne váljon a madár csőrén lakattá a karika, és így ne okozhassa a madár táplálkozásának akadályozását. Röpképesség korlátozásakor a lekötözés során figyelni kell a pertli felhelyezésére, mivel a nem megfelelően elvégzett kötözéssel a madár szárnyán sérülések keletkezhetnek. Velünk élő zoonózisok és vadfajok „Velünk élő vadfajok és zoonózisok” címmel tartott előadást Prof. Dr. Sugár László, a Kaposvári Egyetem Agrár- és Környezettudományi Kar Vadbiólógiai és Etológiai Tanszékének professzor emeritusa. A vadon élő állatok rengeteg betegséget hordozhatnak, amelyek egy része az emberre is veszélyes lehet. Ilyen betegségek többek között a madárkór, a TBC, a tularémia, az alveoláris echinokokkózis, a trichinellózis stb. Ugyanakkor a gyógyszeres kezelések következtében már a vadfajokban is kimutatható az antibiotikum és antiparazitikum rezisztens kórokozók jelenléte. Dr. Heltai Miklós, a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kara Vadvilág Megőrzési Intézetének intézetvezető helyettese a „Vadászható fajok megjelenése lakott területeken: biológiai okok, jogi következmények” címmel tartott előadást. A velünk együtt élni képes állatok jelensége nem új keletű, hiszen már korábban is voltak fajok, amelyek az emberek közelségét keresték. A 20-21. században ugyanakkor a lakott területek terjeszkedésével több, eddig kevésbé megszokott faj jelent meg. Például a vaddisznó, róka, nyest, varjúfélék, stb. Ezen állatok ijedtséget, tényleges kárt vagy jó esetben csak idegesítő bosszúságot okoznak. De vajon miért jönnek ezek a fajok a lakott területekre? A válasz sokrétű: • kedvezőbb mikroklíma • táplálékforrás (amikor a természetben hiány van) • speciális búvóhelyek • konkurensek hiánya • ragadozók hiánya Ezen fajokkal, ha problémát okoznak, előbb-utóbb kezdeni kell valamit, gazdálkodni kell velük. Ezt akadályozza a kevés ismeret, a zavaros célok, a követhetetlen jogrendszer, és a pillanatnyi érdekek melletti kapkodó, többnyire eredménytelen beavatkozás. A szóba jöhető fajok különböző besorolása további problémát vet föl. varosi_vadgazdalkodas_2

Megoldás rövidtávon a pozitív dolgok megszüntetése (táplálék, élőhely), a vadászterületi állományszabályozás, és a lakosság tájékoztatása. Hosszútávon pedig a jogi háttér rendezése, valamint nyugat-európai példára vadvédelmi szolgálat létrehozása, amely kezelné a problémás eseteket. Egy igazi darázsfészek: a vad-gépjármű ütközések A napot Dr. Battay Márton, az Állatorvostudományi Egyetem Egzotikusállat és Vadegészségügyi Tanszékének PhD hallgatója zárta a „Vad- és gépjármű ütközések szakmai értékelése” című előadásával. A vadászati törvény 75/A 2. paragrafusa értelmében, ezen esetben a Ptk. veszélyes üzemek találkozására vonatkozó szabályai érvényesek. Az országban átlagosan 0,2 ütközés jut 1 km-re évente. A baleseti statisztikák segítségével az ez alatti ütközésszámú útvonalakat átlag alatti, az ekörüli értékkel bíróakat átlagos, az efeletti értékű útvonalakat pedig fokozott veszélyességű kategóriába sorolnák, az eljárások során pedig ezt figyelembe lehetne venni. A bírósági döntést elősegítendő szakértő értékelés készül a káresetről. Ez két részből áll, a műszaki és a vadgazdálkodási szakértői anyagból. A műszaki rész alapja egy módszertani levél, ez tartalmazza a gépjármű állapotát, az út és látási viszonyok elemzését, az ütközés és elkerülhetőség modellezését, és a keletkezett gépjárműkár értékelését. A vadgazdálkodási rész taglalja a vadállomány sűrűségéből adódó adatokat, amely a becslési és teríték nyilvántartási adatokból származhat (az előírtnál kevesebb elejtés, vadgazdálkodási bírság lehet indoklási alap) a vadgazdálkodási berendezések elhelyezkedését, az esetleges vadászati okokat, a vad rendellenes viselkedését. A nem megfelelő létszámú hivatásos vadász esetén a terület ellenőrzöttsége kérdőjelezhető meg. Ezen komplex értékelés segítségével alapozható meg egy helytálló szakértői értékelés. A mintegy 400 fő részvételével lezajlott konferenciát Dr. Oravecz Márton zárta, megköszönve az előadók munkáját és a nagyarányú részvételt, valamint meghívta a résztvevőket a jövő évi, a sorban már ötödik hasonló eseményre. (Éliás Tibor - Erdő-Mező Online - www.erdo-mezo.hu)