Vadgazdálkodás: közösen a természetvédőkkel
A hazai vadgazdálkodás terén eddig bekövetkezett változások azért is fontosak, mert a civil lakosság ennek tükrében ítéli meg a vadászatot és magukat a vadászokat is véli Szabó Ferenc. A Vidékfejlesztési Minisztérium erdészeti, halászati és vadászati főosztályának főosztályvezető-helyettese a múlt év végén megalakult Országos Vadgazdálkodási Tanáccsal kapcsolatban kiemelte: létrehozása azt példázza, hogy az ágazat kellőképpen a helyére került, és az elkövetkezendő időszakban komoly feladatokat kell majd megoldani.
– Hogyan értékelné a mögöttünk lévő esztendőt?
– A magunk mögött hagyott tizenkét hónapot nem lehet önmagában értékelni az előző három évben megkezdett és bekövetkezett változások figyelembevétele nélkül. Ezek csúcspontja az utóbbi egy esztendő, ahol már látszanak azok a pozitív lépések, amelyeket megtettünk a vadászokért, a vadásztársadalomért. Ez azért is fontos, mert a csaknem hatvanegyezer vadász és majd háromezer-hatszáz hivatásos vadász tükrében ítéli meg a civil társadalom a vadászatot, a vadgazdálkodást és magukat a vadászó embereket is. Ezek az érdemi lépések elsősorban Semjén Zsoltnak, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnökének köszönhetők. Azon szerencsés időszakban vagyunk, amikor a politika is a vadászat és a vadgazdálkodás mellé állt, a problémákat nem söpörtük a szőnyeg alá, hanem azt mondtuk: mi ezeket felvállaljuk, és ami még fontosabb, orvosoljuk is.
– Mely területeken történtek változások?
– Többek között csökkentek a vadászok terhei a lőfegyverek műszaki vizsgájával kapcsolatban, leegyszerűsödött az egészségügyi procedúra, komoly tételként említhető a vadhúsrendelet, amelynek célja a felvásárlás élénkítése volt. Itt piacbővítésre van szükség, és lehetőség szerint be kell vezetni a kiváló magyar vadhúst a közétkeztetésbe is. Meg kell még említeni a büntető törvénykönyv módosítását is, ahol az orvvadászat már önálló tényállásként szerepel, és adott esetben ez a tevékenység három év szabadságvesztéssel sújtható. Tarthatatlan volt az az állapot, hogy az orvvadászatot egyszerű szabálysértésként kezeljék, és gyakorlatilag nem voltak felelősségre vonhatók az elkövetők, amikor elsősorban az államot károsították meg. Hiszen és ezzel nagyon kevesen vannak tisztában az erdőn, mezőn élő vad a magyar állam tulajdona. Fontos lépés volt a hivatásos vadászok rendészeti vizsgája is. Ezeken túlmenően beszélni kell a vad és gépjármű ütközéséről és a városok külterületi részein felbukkanó vadról is. Az új vadászvizsga-rendelet kapcsán szintén lépéseket tettünk, ami a kezdő vadászok jobb és erősebb felkészülését segíti, elsősorban a gyakorlati teendőkre fektetve a nagyobb hangsúlyt. Ez gyakorlatilag e hónap közepétől életbe is lép.
– Előrelépés volt az állami erdőgazdaságok terén is.
– A tényszerű és elengedhetetlen átalakítások következményeként a huszonkét állami erdőgazdaság, mondhatjuk azt is, hogy élen jár a vadgazdálkodás terén. Mind szakmailag, mind gazdaságilag.
– És a vadászati egyesületek, földtulajdonosi közösségek?
– Sajnos itt már nem számolhatunk be sok pozitívumról. Sok esetben a pillanatnyi gazdasági haszonszerzés diktálja a tempót az egyesületeknél a vadásztatás vagy a vadgazdálkodás során. Az erdőgazdaságok tükrében tehát elmaradnak az egyesületek és a földtulajdonosi közösségek. De az nem is elvárás, hogy lépést tartsanak velük. A csaknem ezernégyszáz vadászatra jogosult egyesület és a földtulajdonosi közösség különböző színvonalon gazdálkodik. Náluk az egyesületi formából is fakadnak hiányosságok, például nincs előírva az egyesületi tisztségek vállalásakor szakmai, szakirányú végzettség. Ez hiba, és ennek következtében előfordulhat, hogy a megfelelő végzettség nélküli vadászmester irányít egy felsőfokú képesítésű hivatásos vadászt. Lássuk be, ez nem szerencsés dolog. A későbbiekben a jog erejénél fogva előrébb kell lépnünk ebben a tekintetben is.
– A megoldás talán a már több országban is bevált, állami felügyelet alá tartozó hivatásos vadászok foglalkoztatása is lehetne
.
– Ez túl szép lenne. De a jelenlegi állapotokat a későbbiekben át kell értékelni, és politikai döntést kell majd hozni, amihez természetesen a teljes vadászati szakma biztosítja majd a háttéranyagot. Ez lenne az ideális, hiszen az egységes álláspontot képviselő szakszemélyzet elengedhetetlen a vadgazdálkodásban. Gondolok itt többek között arra, hogy a nem szakmai gondolkodás és hozzáállás nagy feszültséget okoz a vadászatra jogosultak, valamint az erdő- és agrárgazdálkodók között. Ennek látható formája a vad által okozott erdei és mezőgazdasági kár. Itt van a legnagyobb nézetkülönbség, hiszen a gazdálkodók szeretnének minél több profitot termelni, a vadász meg minél kevesebb vadkárt fizetni. A megoldás érdekében nélkülözhetetlenek a kompromisszumok.
– Mondhatjuk azt is, hogy ez lenne a jövő év egyik fő megoldandó feladata?
– Sok mindent szeretnénk megvalósítani, sok feladatunk lesz a közeljövőben. Idetartozik a vadkár is, ami nagyon komolyan érinti a gazdálkodást. Elfogadhatatlan az a mai gyakorlat és szakmai tudást nélkülöző hozzáállás, hogy ugyanazon földterületen egymástól merőben eltérő vadkárbecslési eredményre jutnak a szakemberek. Akár négyszeres, ötszörös különbségek is adódtak egy-egy becslés kapcsán. Én ezt szakmailag nem tudom elfogadni. Egységes rendszert kell kialakítani, megfelelő továbbképzésekkel, és ami szintén nagyon fontos, a különböző önös érdekek teljes kizárásával. Ehhez szintén biztosítanunk kell a törvényi hátteret.
– Már tavaly várható volt, hogy megszületik az új jogszabály, de ez valamiért elmaradt. Mi az oka, hogy nem valósult meg?
– A vadászati törvény rendbetétele valóban elodázódott. Ennek kialakításához nagyon fontos egy jó földtörvény, ugyanakkor szakmailag kívánatos lenne, ha az erdőtörvényt is elfogadnák a képviselők. E kettő függvényében majd a vadászati törvényt is rendbe lehetne és kell is tenni. Ezt szerencsés lenne ez év őszén vagy legkésőbb 2015 első fél évében a parlament elé vinni. A 2017. február 28-án lejáró tízéves vadgazdálkodási üzemtervi ciklus végét követően március 1-jével egy új időszámítás kezdődik a vadászatra jogosultak és a vadászterületek életében, ehhez pedig mindenképpen kell egy bizonyos felkészülési idő.
– Egy pillanatra térjünk még vissza a vadkárra. Az új vadászati törvénytervezetben az eddigi 95 százalékos vadászatra jogosulti és 5 százalékos gazdálkodói felelősség megosztást felváltaná egy 80:20 százalékos arány. Ez elfogadható lenne a minisztérium részéről?
– A Vidékfejlesztési Minisztérium erdészeti, halászati és vadászati főosztálya a vadászati törvény módosításával nem foglalkozott. Az új vadászati törvény tervezetének előkészítését az Országos Magyar Vadászkamara mint érdekképviselet vállalta magára, információink szerint eddig ők foglalkoztak vele. A szaktárca az érdekképviselettől a mai napig hivatalosan nem kapott semmiféle értesítést vagy visszajelzést ezzel a munkával kapcsolatosan. A szaksajtóból és a szakmai berkekből természetesen tudjuk, hogy jelenleg is zajlik az előkészület. Tudjuk, hogy egy nagyon nagy kívánságkosarat állítottak össze a vadászatra jogosultaknak, ahol mindenki elmondhatta az elképzeléseit, igényeit, és ebből alakítottak ki egy tervezetet, amelyen vélhetően még mindig dolgoznak.
– És ez nem lenne megfelelő?
– Úgy látom, hogy a készülő tervezet, amelyet mindeddig nem juttattak el a szaktárcának, csak az egyik serpenyője lesz a mérlegnek. Úgy vélem, hogy ezt a munkaanyagot az erdő- és agrárgazdálkodókkal nem egyeztették. Tehát ez csak a vadásztársadalmon belüli igényeket tartalmazza. Ami természetesen nem rossz, és meggyőződésem, hogy ezt felhasználva, szakmai érvek mentén, sok-sok kompromiszszummal, közös gondolkodással lehet majd ebben a témakörben tovább menni. Visszatérve a kérdésére, a vadkár az egyik legkényesebb és legfrekventáltabb kérdése a vadgazdálkodásnak. Ennek függvénye a nagyvadállomány mennyisége és minősége is. Szorosan idetartozik az élőhelyfejlesztés kérdése és az, hogy az agrárgazdálkodókat érdekeltté tudjuk tenni például abban, hogy elviseljék a nagyvadállomány jelenlétét. Olyan területi és élőhely-fejlesztési programokat szeretnénk indítani, amivel az apróvadállományt is magasabb szintre tudjuk hozni, mert ott jelenleg nagyon szomorú, kritikus a helyzet.
– Mire vezethető vissza az apróvadállomány ekkora mértékű csökkenése?
– Elsősorban a vaddisznólétszám rohamos növekedése, a ragadozógazdálkodás elhanyagolása, illetve az élőhely megváltozása a fő ok, amit a nagyüzemi termelés csak még súlyosabbá tesz, hiszen a gazdálkodók minden területet kihasználnak a termelés érdekében, beszántják a földeket, szinte közvetlenül az utak széléig. Ezeken a mezsgyéken lenne a legideálisabb élőhelye az apróvadnak
Szeretném kihangsúlyozni, hogy a természetvédőkkel, a tudományos műhelyekkel Sopron, Gödöllő és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel közösen dolgozunk a helyzet jobbításán. Idetartozik, hogy december elején megalakult az Országos Vadgazdálkodási Tanács. Elnöke prof. dr. Csányi Sándor nemzetközi szinten is jegyzett vadbiológus, aki nem vadászember, de a vadgazdálkodás az élete. Az ő felkérésével is szerettük volna azt demonstrálni, hogy a gazdálkodás az elsődleges szempont, a vadászat csak ennek következménye. A tanács társelnöke Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke, a szaktárca vezetőségét Bitay Márton Örs államtitkár képviseli.
– Ez jelentős lépésként könyvelhető el. Ugyanakkor a természetvédelem és a vadászat közötti ellentétek enyhítése érdekében is szükséges lenne némi beavatkozás.
– A tanács létrehozása is azt példázza, hogy az ágazat kellőképpen a helyére került, s az elkövetkezendő időszakban komoly feladatokat kell megoldani. Ugyanakkor kiemelném, hogy soha ilyen jó és harmonikus együttműködés a természetvédelem és a vadászat között nem volt. A közös épületnek köszönhetően napi kapcsolatban vagyunk, közösen gondolkodunk, közösen próbáljuk megoldani a ránk háruló feladatokat. Ami egymás nélkül vagy egymással szemben semmiképpen nem működne.
(MNO)
