Smaragdfával robbanhatnánk be az afrikai piacra?
Óriási, de különleges piac Afrika: helyismeret, kapcsolatrendszer és nyelvtudás nélkül egyetlen hazai cég sem tud labdába rúgni. Az Afrikába irányuló magyar kivitel már most is szinte csúcsra jár.
Facsemetét érdemes exportálni, méghozzá a smaragdfának nevezett, az afrikai éghajlati viszonyokat – így a sivatagi körülményeket is – bíró hibrid fajtát. A törzse jó a bútorgyártáshoz, lombkoronája tüzeléshez, és tűri az olyan haszonnövények társaságát, mint a gabona vagy a kávécserje.
Steier József, Guinea magyarországi tiszteletbeli konzulja ezzel az első hallásra bizarr példával illusztrálja, hogy a magyar kormány által meghirdetett „déli nyitás” jegyében mivel lehetne sikeres Afrikában egy hazai vállalkozás. Kereskedelmi célokkal Nyugat-Afrikában is olyan mértékben irtották ki az esőerdőket, hogy a pusztítás felborította az ökoszisztémát, és jelentős mértékben hozzájárult az ebolajárvány riasztó méretű terjedéséhez – mondja az egykor a szüleivel a guineai főváros, Conakry közelében élt üzletember, aki jelenleg Algériába és Ugandába ad el itthon nevelt smaragdfákat.
A déli nyitást az Afrikát keresztül-kasul beutazó Steierhez hasonlóan üdvözli Morenth Péter, Lesotho tiszteletbeli konzulja is. A dél-afrikai térségben lévő, síelési lehetőséget is biztosító királyságba leginkább ásványvíz-palackozót telepítene. Lesothóban – más afrikai országtól eltérően – ihatóak a forrásvizek, ezek palackozásában Morenth komoly lehetőséget lát.
A tiszteletbeli konzulok szerint a három szubszaharai képviselet (Angola, Etiópia, Ghána) újranyitása, a folyamatos jelenlét olyan hídfőállásokat teremthet, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy a hazai cégek „labdába rúghassanak” az afrikai piacokon.
Afrikában otthonosan mozgóktól visszatérően hallani, hogy a helyi szokásokban való eligazodás, a kapcsolatrendszer mellett a nyelvtudás is kiemelt fontosságú. Angolában például csak úgy érdemes bármibe belefogni, hogy az ott próbálkozók beszélik az egykori gyarmattartók nyelvét, a portugált.
A kereskedelem mindennek az alapja, anélkül nehéz más kapcsolatokat kiépíteni – ezt már Búr Gábor, az ELTE docense és tanszékvezetője mondja. Az Afrika-szakértő történész is üdvözli a déli nyitást, de
a várakozások tekintetében józanságra int.
Magyarország éves exportjának két százaléka megy az éves szinten több mint hatszázalékos GDP- és háromszázalékos népességnövekedést mutató kontinensre.
A közel 2,2 milliárd dolláros magyar kivitel majdnem a duplája a húsz évvel ezelőttinek, de túl nagy növekedési potenciált önámítás lenne belegondolni.
Az egykori szocializmus korszaka – amikor például Ghána a Magyar Népköztársaság kiemelt partnere volt, és termékek sorát lehetett a nyugat-afrikai államba könnyen kihelyezni – elmúlt. Az elképesztő irammal nyomuló kínaiakkal lehetetlenség versenyezni.
Magyarország afrikai export tekintetében megelőzi vagy egy szinten áll Ausztriával, Csehországgal, Lengyelországgal vagy éppen a tengeri kereskedelemben évszázadok óta jártas Dániával.
Búr Gábor szerint a magyar állami ösztöndíjak bírhatnak az exporthitelezést helyettesítő csábítóerővel, amellyel a magyar kormány tudná segíteni a hazai vállalkozások esélyeit. Az ösztöndíjakat tehetősebb családok gyermekei kapják meg, a Magyarországra látogató nagyszámú rokonság például komoly turisztikai bevételt biztosít.
–A piaci réseket tudják leginkább megcélozni a magyarok – állítja Búr Gábor, sorolva, hogy Angolába egy könyvtár bútorzatát és szoftverrendszerét, a Kongói Demokratikus Köztársaságba napelemeket sikerült eladni. Steier József azt mondja, miután Afrika népessége 2030-ra elérheti az 1,6 milliárdot, az élelmiszeriparban lehetne magyar technológiákat eladni.
Morenth Péter az „agyexportban”, a magyar szakemberek és szaktudás „kiszervezésében” lát fantáziát. Mert a tudás is olyan drágakő, mint a smaragd.
(nol.hu)
