Medvehajtás Kovásznán – a helyzet komolyra fordult
Két hajtásban tizenhat medvét zavartak el a vadászok Kovászna környékéről kedden. Az állatok elűzését a katrosai vadásztársaság vállalta a kovásznai polgármesteri hivatal közreműködésével. Korábban már mindent megpróbáltak, hogy a vadak kártevése ellen védjék az emberek javait, főként mezei terményeit, testi épségét – de az igyekezet hiábavalónak bizonyult: a medvék köszönték szépen, jól érezték magukat a város környékén.
A hajtást utolsó lehetőségként próbálták ki. Lehet, hogy az elzavart vadak újból visszatérnek kedvenc területükre – de a próbálkozás így is jelentősnek minősül, főként a városháza és vadásztársaság közötti összefogás vonatkozásában.
Reggel kilenckor a vajnafalvi katonaszobor előtt gyülekeztek a vadászok, hajtók. Várták a csendőrök különítményét is, de ők nem érkeztek meg. Ott volt viszont a környezetvédelmi hivatal részéről Gheorghe Neagu igazgató. A katrosai vadásztársaság kitett magáért, több mint húsz embert, tucatnyi vadászkutyát mozgósított, a városháza néhány személyt küldött a művelethez.
Az első hajtás a Hankó és Horgász erdőrészben zajlott. Néhány puskás a medvék várható menekülési útján állt fel, az ő feladatuk volt megszámolni a visszavonuló medvéket. Szemerkélő eső, fákról lepergő vízcseppek nehezítették a hajtók dolgát, de kitartottak, a lőszert sem kímélték, riasztólövéseket adtak le. Több kilométeres szakaszon űzték a vadakat, az eredmény: egy kétbocsos anyamedve és egy egyedülálló maci menekült előlük.
Rövid pihenő, újjászervezés után a régi fonodától a Dr. Benedek Géza Szívkórházig terjedő meredek oldalon hajtottak. Még a vadászok is meglepődtek, hogy tizenkét mackót sikerült felzavarniuk vackukból. Bebizonyosodott: a környéken valóban sok a medve, a kis élőtérben az optimálisnál tízszer több barna bundájú tartózkodik.
Az utóbbi hetekben, hónapokban a medvék támadása, kártevése volt a sajtó kedvenc témája. Azonban senki nem kutatta: miért szaporodtak el ilyen mértékben. Kis Attila, a katrosai vadásztársaság vezetője, a keddi hajtás koordinátora meglepő hipotézissel állt elő: a medvék védelme jó üzlet egyesek számára. Kiveszőfélben lévő fajnak nyilvánították, például a Life Ursus medvevédő programmal félmillió eurós támogatást költöttek el arra, hogy bebizonyítsák a veszélyeztetettségüket. Mindenki tudja, sokan kihasználták az állatvédelmi programokat. Úgy látszik, egyeseknek fontosabb a vad, mint az emberek vagyona, élete – magyarázta. Szerinte ugyanaz a helyzet, mint a kóbor kutyák esetében. Hiába mérik fel reálisan az erdőt járó vadászok a medveállományt, döntő szavuk azoknak van, akik az irodából, számítógép mellől állapítják meg annak nagyságát – jegyezte meg. Mielőtt a medvét szigorúan védett fajnak nyilvánították volna, egy nyolcezer hektáros területen öt medve kilövését engedélyezték. A katrosai társaság ma nyolcvanezer hektáron gazdálkodik (Felsőháromszéken és Orbaiszéken), idénre hat medve kilövésére kaptak jóváhagyást – miközben kétszázötven egyedre becsülik az ottani állományt. Kilencven százalékkal csökkentették a populáció szabályozását célzó kilövéseket. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy az utóbbi évek enyhe telei, a bőséges ennivaló hozzájárult ahhoz, hogy egy-egy anyamedve két-három bocsot nevelt fel, nem kell csodálkozni azon, hogy ennyire elszaporodtak – vonta le a következtetést Kis Attila.
Legnagyobb a baj Felső-Háromszéken. Egy csernátoni leshelyen szűk óra alatt közel húsz medvét vehettek szemügyre. Az erdei legelőkön még ott tanyáznak a juhnyájak, ezek is zavarják a medvéket, melyek a mezőkön keresnek nyugalmat és főként élelmet, mert az erdők termése idén igen szegényes. Az utóbbi években a gazdák egyre több kukoricát vetnek, ez is vonzza a medvéket. A helyzet komolyra fordult, egyre több embernek kell szembenéznie a dühös állatokkal. Összefogásra van szükség a vadgazdálkodók, önkormányzatok, polgárok között, másképp félő, hogy egyre több emberi áldozat lesz. Főként az őszi, kritikus időszakban, mikor a medvék energiát gyűjtenek a téli hibernálásra – kongatta meg újból a vészharangot Kis Attila
(3szek.ro)
