Konferencia az őzgazdálkodásról – Végre a tettek mezejére lépünk? (I. rész)

Az Országos Magyar Vadászkamara Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottsága „Őz hosszútávon! – Gazdálkodj okosan!” címmel rendezett nagyszabású konferenciát. Legkisebb testű nagyvad fajunknak utoljára 13 éve szenteltek szakmai találkozót. Így nem meglepő, hogy Bugyiban kétszáz érdeklődő jelent meg, várva eddig tisztázatlan kérdésekre a választ és megoldást.

Nyitóbeszédében Jámbor László, az OMVK elnöke a vadgazdálkodást érintő aktualitásokat osztotta meg a hallgatósággal. Fontos változás az eddigiekhez képest, hogy az új vadászati törvényhez kapcsolódó, területkiosztást rendező végrehajtási rendelet után már csak 2017. január elsején jelenik meg a következő. A tervezett három végrehajtási rendeletet összevonják, a benne foglaltak a megjelenéssel válnak hatályossá, így az idén őszi határidővel kihirdetett módosítások később, a 2017. tavaszára elővetítettek viszont előbb lépnek érvénybe. További előrelépés, hogy elkészültek a tájegységi tervek, az üzemtervezést szabályozó rendelet-rész pedig már október végén megjelenik. Ezzel 4 hónapra bővül a tervezésre szánható idő. A vadászokat érintő újabb változás a kamarai törvény módosítása után éreztetheti hatását. Bevezetik ugyanis a kötelező kamarai tagságot. Ezzel együtt az elnök elmondta, hogy korábban a vadászjegyek után befolyó összeg felét az állam használta fel, ezután a teljes bevételből a Kamara gazdálkodhat.

A kasszába befolyó többletbevételből pedig vadgazdálkodási alapot hoznának létre, amelynek keretösszege évente 350-700 millió forint lehet. Ebből finanszírozná a Kamara az általa fontosnak ítélt szakmai feladatok megvalósítását. Reméljük, ez a törekvés a jövőben megvalósul és hozzájárul majd azoknak a céloknak az eléréséhez, amelyek jelenleg anyagi forrás hiányban nem szolgálhatják a vadgazdálkodásunkban rejlő hatalmas kihasználatlan potenciál kiaknázását! Erről a jövőben biztosan bővebben tájékoztatnak majd bennünket. A vadászkamara jelenleg négy fő cél megvalósítását tűzte ki maga elé, ennek elérésén fognak dolgozni a jövőben. A legfőbb felismerés, hogy szakmánk meglehetősen sok problémával terhelt, amelyekről nem kevés szó esik, de megoldás mégsem születik a gyakorlatban. Ahhoz, hogy szakmailag megalapozott, minőségi vadgazdálkodást folytathassunk, meg kell találnunk a módját annak, hogy a sokszor csontig lerágott problémák megoldásait bevezessük a gyakorlatba is. Mint később látni fogjuk, ez akár lehetett volna a szakmai nap mottója is. A második célkitűzés egyben felismerés is. Az előbb említett probléma kezelése ugyanis nem képzelhető el a szakszemélyzet megbecsülése nélkül. Kiemelten szeretnék kezelni a hivatásos vadászok helyzetét a jövőben, reméljük, a vadászati törvényben és a végrehajtási rendeletekben megjelenő, ezt támogató passzusoknak sikerül érvényt szerezni a jövőben. Harmadik célként hazánk vadászati etikájának rendbetételét tűzték ki. Utolsó, de nem kevésbé fontos feladat az ifjúság nevelése, a civil szervezetek támogatása, a hivatásunk széles körben való megismertetése a civil lakossággal. Bízzunk benne, hogy szakmánk kommunikációja hatékonyan éri majd el azokat a honfitársainkat, akik jelenleg nem rendelkeznek elegendő információval a vadgazdálkodás megítéléséhez! A nyitóbeszédben elhangzottakat erősítette meg Varga Gyula, a Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottság elnöke is. Elmondta: a Bizottság kiemelten kezeli a vadászetika kérdését, hiszen kezd tarthatatlan helyzet kialakulni a technikai vívmányok használata során. A hosszútávlövések, az éjjellátó készülékek illegális használata túlmutat az etikus vadászat határain. Emellett kiemelte az ember megkerülhetetlen szerepét a gazdálkodás során. Ennél a pontnál érdemes elgondolkoznunk kicsit, hiszen beszélünk azokról a módszerekről, a vad biológiai sajátosságairól, amik befolyásolják a gazdálkodásunkat. De kevés szó esik arról, hogy az ember által átalakított környezetben azokon az embereken múlik az őz sorsa, akik nap, mint nap kint dolgoznak a területen.

Az előadások sorát Papp István, a Magyar Őzért szakmai műhely képviseletében kezdte meg. A szakemberekből alakult társaság tiszteletbeli tagjává választotta, díszoklevéllel ismerte el munkáját Szidnai Lászlónak, dr. Bod Lajosnak és postumus Kővári Ferencnek. Ezt követően Papp István a gyakorlati gazdálkodó szemüvegén keresztül nézve osztotta meg tapasztalatait a hallgatósággal. Elsőként az őzeket veszélyeztető tényezőket szedte csokorba. A gyors, széles munkagépek, a természeti csapások, kerítések, orvvadászok és más, majdnem kéttucatnyi veszélyforrás között a vaddisznó kártételét emelte ki. A hallgatóság egy része talán csak most szembesült azokkal a képekkel és tapasztalatokkal, amelyekből egyértelműen kiderült, hogy a vaddisznó aktívan vadászik őzgidára. Az előadó a következő évtől kezdődő, húsz éves tervezési ciklusban látja az őz jövőjének megalapozását, amelyhez elengedhetetlenül fontosnak tartja az élőhely minőségét, ezzel együtt az egészséges sutákat és gidákat. A következő üzemtervezési ciklus esély arra, hogy tiszta lappal, szakmailag megalapozott döntések mentén gazdálkodjunk az őzzel, de ehhez elmondása szerint korrekt adatokat kell szolgáltatnunk a hatóságok felé. De minőségi szakmai munkát csak gondtalan, elégedett és nem a megélhetésért küzdő alkalmazottaktól várhatjuk el! További kulcskérdésként a ragadozógyérítést jelölte meg: a róka, a sakál megjelenése csak eseti lehet egy szakszerűen kezelt területen. Emellett a vaddisznó térhódítását vissza kell szorítani azokon a vadászterületeken, ahol az erdősültség nem éri el az 50 %-ot.

Sugár László, a Kaposvári Egyetem professzora az őz biológiai sajátosságairól tartott előadást. Ez szintén olyan téma, amelynek ismereteit felhasználva szakszerűbben végezhetnénk munkánkat, de valahogy mégsem vagyunk hajlandóak sem figyelembe venni, sem alkalmazni. Az első és legfontosabb megállapítása az, hogy az élőhelyi viszonyok a genetikai lehetőségek kibontakozását segítik elő. Így az élőhely - a táplálék, a búvóhely, a nyugalom – a kulcsa az őzállományunk minőségének és mennyiségének. Ebből következően az energia- és fehérjeszegény táplálék, a vegyszerek valamint a stressz leromló sutákat, elégtelenül fejlődő gidákat, betegségek elhatalmasodását és gyenge agancsfejlődést eredményez. A következő, kulcsfontosságú tényező a gidák túlélési aránya. Kedvező körülmények esetén a gida egészséges testsúlya 1,5-2 kg-ról indul, és fél évesen eléri az anyai testsúly kétharmadát.

Csányi Sándor, a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézetének professzora Bleier Norberttel közös előadásában ismertette kutatási eredményeiket. Az alföldi őz területhasználatának vizsgálata során olyan eredmények birtokába jutottak, amelyek megkerülhetetlenek az alföldi őzgazdálkodás során. (Az előadás időkorlátja nem tette lehetővé bizonyos fogalmak pontos tisztázását, de ez is egy olyan pontja szakmánknak, amelyet halogatni sokáig már nem lehet, hiszen belső konfliktusaink, „szakmai mellébeszéléseink” jelentős része erre vezethető vissza. A témával részletesen foglalkozunk külön cikk keretében a későbbiekben) A territórium, a mozgáskörzet, a vándorlás vagy kóborlás fogalmainak tisztázása nélkül ugyanarról, de elbeszélünk egymás mellett, ami nem megengedhető, ha szakszerű gazdálkodásra törekszünk. Az Intézet a kutatás elvégzésnek érdekében rádiós és GPS GSM rendszerű nyakörveket használt, az így megjelölt egyedek pozícióit regisztrálva tudtak következtetni a területhasználati sajátosságaira.

A vizsgálat második felében működő GPS jeladók SMS-ben, 3 óránként küldték el az őzek pozícióit, így rendkívül finom léptékű elemzésre adtak lehetőséget. A szezonális mozgásterületek méreteire vonatkozóan megállapították, hogy bár nagyok az egyedi különbségek, a téli mozgásterület nagyjából 300 hektár, míg ez nyárra 30-35 hektárra szűkül. Az őzek területhűsége rendkívül nagy, a nyári mozgáskörzet mindig a télin belül, ugyanott található. A bakok territóriumában döntő szerepet játszanak a fasorok, szegélyek, csenderes- és erdőfoltok. Ennek kettős okát derítették ki a vadbiológusok. Egyrészt ezek segítenek kijelölni a territórium határait, másrészt az őz táplálkozásbiológiájából adódóan ezekben találja meg a számára szükséges fásszárú növényfajok hajtásvégeit. További érdekességként megállapították, hogy egyes bakok 6-9 km-es „kirándulásokat” tettek. Ez sok, az őzbakkal kapcsolatos mítosz magyarázatául szolgálhat. Egyes egyedek a Tisza mentén található élőhelyi foltokat egyaránt használták. Ez bizonyítja, hogy egy Tisza-méretű folyó olyannyira nem akadály egy őz számára, hogy a területhasználatának a része annak átúszása. FOLYTATÁS >>> Keserű pirulák a vadgazdálkodásunkban cikksorozatunk írásai >>> (Hajdu Márk - Erdő-Mező Online - www.erdo-mezo.hu)