A vadászok nem csak lelövik a vadat, hanem tisztelegnek is előtte

A közhiedelemmel ellentétben a vadászat nem is olyan veszélyes üzem. Heves megyében a legutolsó tragikus vadászbaleset idestova tizenkét esztendeje történt.

Javában tart a vadászati főidény. Ennek a tevékenységnek – amely űzhető egyedül, vagy társas formában – a részleteit a közvélemény nem igazán ismeri, viszont ha bekövetkezik valamilyen baleset, akkor az minden esetben a figyelem középpontjába kerül. Nem véletlenül, hiszen a fegyver – legyen az akár sörétes, akár golyós lőszerrel használatos – könnyen halálos sebet ejthet az embereken is. Egy-egy tragikus eseményre, tekintettel a mindig nagy sajtónyilvánosságra is, az emberek sokáig emlékeznek, és hajlamosak úgy gondolni: a vadászat roppant veszélyes üzem. Pedig a leadott lövések mennyiségéhez viszonyított balesetek számának tükrében egyáltalán nem az, a közúti közlekedésben például sokkal több a kockázat. Megyénkben a legutolsó tragikus vadászbaleset idestova tizenkét esztendeje, azaz 2002 elején következett be Markaz és Vécs térségében. Ott egy szervezett vadászaton egy kisnánai férfit szilvásváradi vadásztársa lőtte hasba. Az eltalált ember a helyszínen meghalt. A hatósági vizsgálat akkor megállapította: a vétkes nem tartotta be az egyik legfőbb előírást, vagyis nem győződött meg kétséget kizáróan arról, hogy mi került a fegyvere elé. hivvadasz

Heves megyében egyébként közel tízezer engedélyezett lőfegyver van magánszemélyeknél. Ezek többségét vadászati célra használják: megközelítően hétezer puskát tartanak nyilván. Ahhoz, hogy valakinek lőfegyvere lehessen, a rendőrségtől kapott fegyvertartási engedéllyel kell rendelkeznie. Elméleti és gyakorlati fegyverviselési vizsgát kell tennie a háziorvosi egészségügyi alkalmasság igazolása és nagykorúság mellett, és nem lehet bűncselekmény vagy közbiztonság elleni szabálysértés miatt büntetve. A vadászoknál egyébként alkalmazzák a pszichológiai vizsgát is, maga a vadászfegyver pedig csak érvényes vadászjegy birtokában tartható. A vázolt „belépőn” túl a vadásznak megannyi balesetvédelmi szabályt és etikai előírást is be kell tartania. Ennek megfelelően már a lőfegyver szállítása is szigorúan szabályozott. Lakott területen, nyilvános helyen közforgalmú járművön, valamint idegen vadászterületen az csakis tokban viselhető. Vadászlőfegyvert a rendeltetési céljának megfelelően kizárólag vadászatra szabad használni, a fegyvert pedig csak közvetlenül lövés előtt szabad tűzkész állapotba hozni. A golyós puska elsütő billentyűje csak a lövés előtt állítható gyorsítottra. Ha a lövés elmarad, akkor a fegyvert azonnal el kell zárni, a gyorsítót eredeti állapotba kell helyezni. Lőni csak akkor szabad, ha a vadász a vadat minden kétséget kizárólag felismerte és mások életét, testi épségét és a vagyonbiztonságot nem veszélyezteti. Az előírások szerint lövés előtt mérlegelni kell a többi vadász és a hajtók helyzetét, valamint a lövedék röppályájának valószínű irányát és végét. Amennyiben a vadászat társas, akkor számos etikai szabályra is figyelemmel kell lenni, hiszen ez a forma – a zsákmány elérésén túl – az együttlét örömét is jelenti, de a nemes versengés alkalma is. A társas vadászatok résztvevői számára erkölcsi kötelesség és elsőrendű biztonsági érdek – s egyben az eredményesség meghatározó előfeltétele – az utasítások jó szándékú és maradéktalan végrehajtása. Ez a forma alkalmazkodást követel mindenkitől. A meggondolatlanság, az irigység, a kapzsiság, a mértéktelenség, a telhetetlenség, a haszonlesés, az önzőség hangulatot rombol, de ami ennél is fontosabb: életveszélyes helyzeteket, sőt jóvátehetetlen tragédiákat is előidézhet – áll a társas vadászat etikai kódexében. A vadászat során azonban nemcsak egyszerűen „lemészárolják” a vadat, hanem tisztelegnek is előtte. Az előírások szerint a „vadászat után ünnepélyes külsőségek között készített terítékkel kell megadni a vadnak a tiszteletet, a teríték számára alkalmas helyen az elejtett vadat jelleg szerinti sorrendben, jobb oldalára, a vaddisznót hasra fektetve kell elhelyezni. A vadászok teríték mögött állnak fel, majd a vadászat vezetője jelentést tesz a vadászat eredményéről”. Évezredek alatt csiszolódott a vadászetika A vadászetika az egyik legősibb etikai rendszer. Követelményei évszázadok hosszú során át kristályosodtak ki. Alapelvei állandóak, ugyanakkor minden kor, minden nemzedék hozzáteszi a maga elvárásait. Ma nyolc alapelvet tart számon a vadásztársadalom, ezek: a természetért érzett felelősség; a hozzáértés és szaktudás; az állatok méltósága; az esélyadás; az önmérséklet; az együttműködés; a biztonság, valamint a hagyományőrzés elve. Az alapelvek nem igényelnek kommentárt, mert egyszerűek, érthetőek és az embernek arról a képességéről és egyben kötelezettségéről szólnak, hogy bizonyos helyzetekben korlátoznunk kell önmagunkat. Ittasan, bódultan nem veszünk puskát a kezünkbe Szigorúan szabályozott az is, hogy milyen állapotban kell lennie a vadásznak, és milyen esetben, hogyan kell viselkednie. Tilos például az éberséget, a figyelmet, az akaraterőt hátrányosan befolyásoló szerek, gyógyszerek, szeszes ital hatása alatt vadászlőfegyvert viselni, használni, de még szállítani is. Nem szabad vélt mozgásra, vízen lévő vadra, illetve a hajtóvonalat vagy a szomszédokat veszélyeztetve lőni, valamint a hajtók között kitörő vagy a nyiladékon átugró vadat puskacsővel követni. Tiltott a hatótávolságon belül lakott hely, közforgalmú út irányába, dombélről völgy felé, vagy völgyből gerincélre lövést leadni. (heol.hu)